... semmi őzike. Eger felé, túl a fél úton, közelebb Dobó várához van három helyeske falu. Az egyik arról nevezetes, hogy hőforrás tört fel a föld mélyéből, a másik pedig mondjuk arról, hogy ott magasodik egy hatalmas borház. ( A harmadik falu meg csak úgy van... azt hiszem...). Az Egri Korona Borház kívülről maga a tökély. Vagyis gyönyörű lankás vidéken, igazi szőlőtőkék között kellemesen robosztusra sikeredett épület. Belülről sem okoz csalódást. A műkandallóban műláng lobban, de ezt ellensúlyozza az Artúr király round table-jét idéző vaskos faasztal, ami köré telepedünk. A falon díszítésül számtalan palackos bor, mint valami óriási napsugár. A betérőnek egyből az a gondolata támad, hogy bármi is kerül a tányérra, olyan örömökben lesz része, hogy csak na.
A választás ennek a várakozásnak megfelelően nehéz. Végül aztán a szederleves mint jól hangzó bevezetés lesz az első kiszemelt. Aztán ezt kacsamell követi meggymártással és burgonykrokettel, a végére pedig jöjjön valami hideg pajzánság. Vagyis vanilia parfé flambírozott málnával. A magam részéről a tökéletes ételsor.
A szederkrém leves hozta a formáját. Jó sűrű, kellően édes, kellően távolságtartó, kellően olyan, amilyet szerettem volna. Kemény tejszínhab dísszel a tetején, bár némileg rontja a képet, hogy a hozzá tartozó ánizsos (!) piskóta is kemény, ez nem válik díszére. Fogtöréstől csak a szederkrém ment meg, de így sem rossz.
Igazából nem is gondolkodtam el azon, mit várhatok el egy kacsamelltől, aztán amint nekikezdtem, teljesen megvilágosodtam, ezt biztosan nem, ugyanis határozottan rágós, nymmogósra sikeredett, olyanformán, hogy az ember csak tekeri a szájában és abban reménykedik, hogy rögvest atomjaira hullik szét és végre le lehet nyelni. Csak gyönge gyógyír volt a rágódásra a meggyszósz és a krokett, viszont róluk bátran állíthatom, korrektre sikerültek.
A Korona Borházban koronázandó az ebédet nagy várakozással tekintettem a vanilia parféra és flambírozott málnára. A csalódás hűtött le nem a parfé*. Az ugyanis valamelyik dobozos fagylaltból volt néhány gombóc, amit hanyagul ráhajítottak a felmelegített** (valaha) mélyrehűtött gurulós málnára. Vagyis se parfé, se flambír. Minden megvolt, de nem úgy, ahogy vártam.... Szomorú vég.
És ezt még a kilátás sem tudta feledtetni...
Okoskodom:
* A fagylalt alapreceptjének legfőbb eleme a felfőzött tej vagy tejszín, amelyből csokoládé, rum, dió, mandula stb. hozzáadásával készülnek a különféle változatok.
A parfé és a jégkása hasonló: a masszát hidegen, főzés nélkül kell elkészíteni.
** Amennyiben asztalnál, tányéron flambírozunk, úgy a szeszt egy merőkanálba töltjük, s - például egy borszeszégő lángjánál - felhevítjük, majd meggyújtjuk, és égve öntjük az ételre.
