"Egy híres ínyesmester írónõ, az eredeti házitündér, Elizabeth David viharos élete. Elsõ könyvét Mediterrán konyha címmel 1950-ben adták ki, és ezt további nyolc követte, amelyek világszerte több mint 2 millió példányban keltek el. A nyilvánosság elõtt elegáns, tiszteletre méltó és barátságtalan volt, valójában azonban nem törõdött a hagyományokkal, imádta az életet, az életet és a férfiakat."
De ez pont elég volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek Nigella elődjére, Jamie Olivier nagyanyjára és egyáltalán. Ínyesmester írónő, ez olyan fogalom, amire egy magamfajta háziasszony vágyakozással telve gondol...
A filmben szépen váltakoztak a főzős jelenetek, meg a szerelmeskedős jelenetek és a végén konklúzióként ezt lehetett összegezni, egy igazi nő, aki nagyjából lefedte azt a két területet, amiért érdemes itt botorkálnunk ebben a földi létben.
Viszont két fontos dolgot ezen felül is meg kell jegyeznem tőle. Első könyve, (ami nem hiszem, hogy magyarul megjelent, mert kedves jó barátom, google sem tudott erre mit mondani...) szóval a Mediterrán étkek kötet summázataként két fontos dologról beszélt, vagyis az olivaolajról és a fokhagymáról, ami mintegy alapot ágyaz a finomságos olasz konyhának.
A másik ilyen alaptevés a francia konyha kapcsán hangzott el tőle, annak pedig az volt a lényege, hogy a lehető legegyszerűbben. Tehát az igazán jó kajákhoz törekednünk kell a sallagmentességre, és a lehető legegyszerűbb megoldások alkalmazására. Nem sok mindent tudtam meg a filmen kívül Elizabeth-ről. Néhány fotót gyűjtöttem még róla, receptjét magyarul nem leltem, pedig ő reformálta meg az angol konyhát. Bár ha egykori londoni reggelimre gondolok, bizonyára azért ez nem sikerült neki teljes mértékben...